A Perzsa varázsfa igazi különlegesség, Észak-Iránból származik. Kezdetben lassan növő, 5-9 méter magas többtörzsű fává, bokorfává fejlődik. Virágai márciusban, a csupasz, levéltelen ágakon nyílnak. Kérge az alsó ágain a platánéhoz hasonlóan, foltszerűen válik le. A törzséből egész alacsonyan fejlődnek vízszintes ágai. A Perzsa varázsfa legfőbb dísze leveleinek csodálatos őszi lombszíneződése, ami az aranysárgától a skarlátvörösig terjedő árnyalatúak, valamint az idősebb korában lehámló kérge. A perzsa varázsfa az egykori Perzsia, a mai Irán északi területén, illetőleg a Kaukázus déli vidékein őshonos. Tudományos elnevezése Parrotia persica, amelyben a név második tagja, az úgynevezett faji jelző utal a növény származására. Az első tag, a nemzetségnév a német származású nagyszerű orvos, természettudós, hegymászó és felfedező, Johann Jakob Friedrich Wilhelm Parrot (1792–1841) előtt tiszteleg.