A parkban és közvetlen környékén összesen 355 előnevelt fát telepítettek, amelyek kiválasztásánál a méret is fontos szempont volt, hogy már kiültetéskor jelentős zöldfelületet képezzenek. A fenntarthatóság érdekében elsősorban honos, a városi klímát és az ökológiai adottságokat jól tűrő fákat és cserjéket, ill. ún. stressztűrő évelőfajokat választva sokszínű, biodiverz környezet jött létre összesen mintegy 17.000 m2 zöldfelülettel. Nagyobb összefüggő állomány a százötven díszcseresznye fa, amelyek cseresznyevirágzás idején különleges hangulatot árasztanak, de vannak nagyobb méretű lepényfák, tölgyek, fenyők, almák, nyírek és gyertyánok is. Emellett ötvenezer évelő növény, rengeteg díszfű, nagyméretű cserje és negyvenezernél több hagymás növény (tulipán, jácint, szellőrózsa, sáfrány, gyöngyike, nárcisz) színesíti a parkot. A füvesítést a nagyvárosi klimatikus viszonyok miatt gyepszőnyegezéssel végezték.
Közönséges gyertyán
1/28
CARPINUS BETULUS
Elterjedési területe Ázsia és Európa mérsékelt éghajlatú területeire korlátozódik. Csak ritkán haladja meg a 12-15 méteres magasságot, és a 0,9-1,2 méteres törzsátmérőt. Ezeknél a fáknál a törzs általában lapos és csavart, mintha több törzs nőtt volna egybe. Erős kérge sima és ezüstös , világosszürke színű.
A levelek mogyorózöld színűek, oválisak és 3-4 cm hosszúak, a szélük fűrészes. A gyertyán levelei általában áprilisban jelennek meg a melléklevelekkel együtt. Ősszel rézbarnává válnak, és tavaszig a fán maradnak. A levelek kibontakozása után egy hónappal megjelenik a barka. A barkák a fán maradnak, amíg a termés megérik. Ekkor a termések párban jelennek meg, ezek kicsi, olívazöld, háromoldalú makkok. A halványzöld makkok nyáron az élénk lombozattal összeolvadnak és elrejtik a szürke kérget, ami így különleges látványt eredményez. A gyertyán sokoldalú díszfa, amelynek formáját könnyen lehet alakítani.
Erdei fenyő
2/28
PINUS SYLVESTRIS
Széles elterjedésű, eurázsiai mérsékelt övi flóraelem, Észak-Skandináviától Spanyolország északi feléig, keletre Mongóliáig elterjedt. Hazánkban legnagyobb és legidősebb őshonosságú állománya a Bakonyban, Fenyőfőnél található. Magas termetű örökzöld fa, fiatal korban szabályos kúp alakú, később szabálytalan, csavarodó ágrendszerrel rendelkező, laza, kerek csúcsú koronát fejleszt. Kérge fiatalon vékony, vörös színű, később megvastagszik, barnásvörös árnyalatot vesz fel. Tűlevelei csavarodottak, 4-6 centiméter hosszúak, zöld színűek. Karógyökeret fejleszt, így a széldöntésre nem érzékeny. Az erdeifenyő fája puha, de gyantatartalma miatt tartós, így a puhafák közül a legkedveltebb ipari fa. Az asztalosiparban és épületfának egyaránt használják. Fiatal hajtásait és tobozait tea vagy szirup formájában gyógynövényként is alkalmazzák, köhögés és tüdőbetegségek ellen, illóolajából pedig reuma elleni kenőcsöt készítenek.
Amerikai mocsárciprus
3/28
TAXODIUM DISTICHUM
Az amerikai mocsárciprus egy, az észak-amerikai kontinens délkeleti részéről származó lombhullató ciprusféle, mely nevéhez hűen a mocsaras, időszakosan elöntött területeken őshonos.
Ideális körülmények között akár 30-40 méter magasra is megnőhet. Levélzete világoszöld, igazi pompáját azonban az ősz folyamán nyeri el, amikor lágy tűlevelei rozsdabarnára színeződnek. Április-májusban virágzik, októberben érő toboza kicsi, gömbölyded.
Egyedi tulajdonsága, hogy vizes, levegőtlen talajon különleges légzőgyökereket fejleszt. Ez a jelenség hazai botanikus kertekben, arborétumokban és kastélyparkokban is megfigyelhető. Ilyen a Szarvason fellelhető különleges állomány is, mely betelepítése Bolza Pálhoz kapcsolódik, aki hatalmas és tartalmas életműve egyik legfontosabb lépéseként vitte véghez a mocsárciprusok elterjesztését Magyarországon.
A világ egyik legidősebb fája egy legalább 2624 éves amerikai mocsárciprus , mely az Egyesült Államok keleti felén él.
Keleti platán
4/28
PLATINUS ORIENTALIS ’MINARET’
A keleti platán Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Eredeti élőhelyén főleg folyóvölgyekben, nedves szurdokokban található meg. Hosszú életű fafaj.
Terebélyes ágrendszert nevel, így akár 30 méteresre is megnő. Kérge jellegzetesen lekerekített körvonalú vékony lapokban válik le, zöldes-világossárga foltokat hagyva maga után. Szél által beporzott virágai gömb alakba tömörülnek, terméságazatai szintén gömb alakúak, érdes felületűek, általában hármasával vagy négyesével álló, kúp alakú makkocskákat képeznek. Az érett termés télen a fán marad és csak tavasszal hullik szét. Különlegesen szép formájú levelei a többi platánnál sokkal mélyebben, 5-7 karéjjal szeldeltek, és 10-20 cm szélesek. Jellegzetessége, hogy a következő évi rügyek a levélnyél alapja által körülvéve, a lombhullásig rejtve (védve) fejlődnek ki. A ‘Minaret’ fajta már fiatalon is nagyon szabályos koronaformát ad, és idősebb korában a szülő-fafajhoz (keleti platán) hasonlóan nagy koronát nevel. Szép formájú levelei és szabályos kúp alakú koronája ideális (helyigényes) városi fasori és parkfává teszik.
Fehér fűz
5/28
SALIX ALBA
A fehér fűz Európa déli, nem hideg övi részein, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt fa, főként a nagyobb folyók alsó, lassú folyású szakaszain gyakori. Magyarországon mindenütt megtalálható, bár ragaszkodik a (lehetőleg lassú folyású, vagy álló) víz közelségéhez.
Sudár termetű füzek magassága akár a 30 m-t is elérheti. Magányosan állva zömökebb fává nő, törzse 1-2 m magasságban már elágazik, kerekded koronát fejleszt, ágai lecsüngenek. Levelei szórtan helyezkednek el, lándzsa alakúak, csúcsuk kihegyesedő, szélük finoman csipkézett. Virágai barkát alkotnak, a porzós füzérek kissé vaskosabbak a termősöknél, színük sárga, lombfakadással egy időben, március vége felé nyílnak. Termése apró, kerekded tok. Április 15-től május 12-ig tart a kelta fanaptár szerint Saille, a fűz hónapja. A fűzfa szinte minden kultúrában a Hold, a vizek úrnőjének szent fája, a női princípium jelképe. Gyógyászati alkalmazása is e vizes, jin-jellegnek megfelelő: régóta ismert láz- és fájdalomcsillapító hatása, vagyis jellegzetesen a meleg, gyulladásos tünetek ellenszere.
Lándzsáslevelű éger
6/28
ALNUS x SPAETHII
Az éger-fajok többsége az északi mérsékelt égövben él, de az amerikai kontinensen egyes fajok az Andok vonalán dél felé, egészen Argentínáig lehatoltak. Európában főleg a kontinens északi részén fordul elő. Az égeres láperő Észak-Európában a folyóvölgyek, tóvidékek záró növénytársulása. 10-15 méter magasra növő lombhullató fa, koronája tojásdad alakú. Levelei 10-13 cm hosszúak, a levélcsúcsa erősen hegyes, innen származik a név. Barkavirágai 8-10 cm hosszúak, sárgák, március második felében nyílnak. Termése áltoboz, mely elszárad és hosszú ideig a fán marad. Ez kifejezetten télen, lombtalan állapotban szép.
A szárított égertoboz régóta használatos az akvarisztikában. Enyhén színezi és savanyítja a vizet, a halak és garnélák számára megfelelő környezetet biztosít.
FÜGGŐKERT
7/28
Méreteit tekintve Magyarországon egyedülálló az új parkrészt a ’régi’ Millenárissal akadálymentesen összekötő, panorámaliftekkel is felszerelt függőkert, amelynek bejárható szintjeiről pazar látvány tárul a látogató szeme elé. A zöld növényfalak között nemcsak sétálni, vagy forró nyári napokon hűsölni lehet, a függőkert kulturális és szabadidős programoknak is helyet adhat. A masszív acél tartószerkezetre rögzített hálón különböző fajtájú kúszónövények növelik a biológiailag aktív zöldfelületet már most 3000, a növényzet teljes kifejlődése után pedig mintegy 4500 m2-rel. Az előnevelés után telepített kúszónövények között sok az örökzöld borostyán, amely különösen hatékony a szálló por megkötésében, mert levélszőnyege idővel 10–15 cm vastagságúra hízik, ami a zöld fal minden egyes négyzetméterén 3–5 m2 levélfelületet jelent. Függőkert növényei: borostyán (Hedera), vadszőlő (Parthenocissus), lilaakác (Wisteria), farkasalma(Aristolochia), hortenzia (Hydrangea), lonc (Lonicera), hegyi iszalag (Clemantis montana), keleti fafojtó (Celastrus orbiculatus), akébia (Akebia), rozsdásszőrű szőlő (Vitis coignetiae), parti szőlő (Vitis riparia), kopasz kivi (Actinidia arguta)
Himalájai nyír
8/28
BETULA UTILIS VAR. JACQUEMONTII
A himalájai nyír eredeti előfordulási területe Afganisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Kína, Nepál, Pakisztán, Tádzsikisztán, Tibet és Üzbegisztán, valamint a névadó Himalája nyugati és keleti oldalai, ahol akár 4500 méteres tengerszint feletti magasságban is megjelenik.
Ez a fajta akár 20 méter magasra is megnőhet, ágai piramis alakú lombkoronát nevelnek. A fehér kéreg különlegesen mutat a nyáron zöld színű, míg ősszel aranysárga levelekkel párosítva. A levelek oválisak, fényesek, szélük pedig recés. Ágrendszerének köszönhetően lombhullatás után sem veszíti el szépségét.
Kislevelű hárs
9/28
TILIA CORDATA
Szerte Európában elterjedt, 20–25 m magasra növő, kissé szabálytalan, lekerekedően oszlopos koronájú fa. Szív alakú, lekerekedő vállú, hegyes csúcsú, fűrészes szélű levelei ritkán nőnek 7 cm-nél hosszabbra. A levelek fonákján az érzugokban rozsdabarna, vöröses szőrpamacsok nőnek. Sárgásfehér, kellemes illatú virágjai a többi hárshoz hasonlóan hosszúkás, ép szélű fellevélhez csatlakozó, 4–12 cm hosszú bogernyőben nyílnak. Gömb alakú termései simák, a bibeszál maradványaként kis, hegyes szárban végződnek. Az érett termések a fellevéllel együtt, jellegzetesen pörögve esnek le, és a szél messzire elhordhatja őket. Az ókori latin nyelvben a Tilia már a hársak neve volt. A tudományos fajnév, a latin eredetű cordata szív alakút, szívest jelent, mely a kislevelű hárs – s egyébként a nemzetség többi tagjának is – jellemző levélalakjára utal. A hárs virágából készített tea megfázásra, influenzára az egyik leggyakrabban használt gyógynövény. Lázat és köhögést csillapít, fejfájást szüntet, ízületi fájdalmak esetén is hasznos.
Magas kőris
10/28
FRAXINUS EXCELSIOR
A magas kőris a legészakibb és legdélibb részek kivételével egész Európában megtalálható, előfordul Kis-Ázsia északi részein és a Kaukázusban is. Magyarországon a középhegységek és a dunántúli dombvidékek erdőiben általánosan elterjedt fa. 20–40 méter magasságot is elérő, magas termetű, boltozatos koronájú lombhullató fa. Páratlanul szárnyasan összetett leveleinek hossza elérheti a 30 cm-t, keskeny tojásdad vagy lándzsás, ülő vagy nagyon rövid nyelű, sötétzöld levélkéi 10 cm hosszúak és 3 cm szélesek is lehetnek. Apró, sziromtalan virágjai bugavirágzatot alkotnak, portokjuk bíbor színű. Éretten világosbarna, átlagosan 4 cm hosszú lependék terméseinek töve kissé lekerekített, csúcsuk rendszerint kicsípett. A kőris, csakúgy, mint a fagyal, az olíva és az orgona, az „olajfafélék” növénycsaládjába tartozik. Az európai irodalomban gyakran fellelhetők a kőrisfára való hivatkozások, mivel a görögök és rómaiak kemény fájukból lándzsát készítettek, a rómaiak mezőgazdasági szerszámok készítésére is felhasználták.
Díszcseresznye
11/28
PRUNUS serrulata ‘SHIROFUGEN’
A díszcseresznye Kelet-Ázsiából származó faj. 5-8 méter magas, lombhullató, széles, lapított koronájú fa. Levelei fűrészes szélűek, kihajtáskor bronzszínűek. Május elején rózsaszín bimbóból fejlődő fehér telt virágjai a vörösesbarna fiatal levelek alatt bogernyőkben csüngenek, majd a levelek bezöldültével lágy rózsaszínre színeződnek. A cseresznyevirág – japánul sakura (Prunus serrulata) – Japán nemzeti jelképe és a japán identitás része. Az országban virágnéző ünnepségeket szerveznek, ahol fasorokat, ültetvényeket csodálhatnak meg a látogatók. A világ egyik .legnagyobb cseresznyevirág látványossága Mjógi-hegy lábánál lévő Sakura no Sato („Cseresznyefalva”), ahol több, mint ötezer cseresznyefa nyújt lenyűgöző látványt.
Törpe mandula
12/28
PRUNUS TENELLA ‘RÓZSASZÍN SZŐNYEG’
A törpe mandula Európától Kelet-Szibériáig megtalálható. Kontinentális jellegű eurázsiai faj, elterjedési területe a Lajta-hegységtől a Kaukázuson át Nyugat-Szibériáig nyúlik. Az erdős sztyepp növénye. Hazánkban az Északi-középhegység lábánál, a Dunántúli-középhegységben a Bakony keleti részéig, a Dél-Dunántúlon (Tolnai-hegyhát, Villányi-hegység) és a Mezőföld, illetve az Alföld több helyén szórványosan fordul elő. 1 m magas lombhullató cserje. Levele 3-5 cm-es, fénylő sötétzöld, ősszel lilás-pirosra színeződik, virága 2-3 cm-es, bimbóban piros, kinyílva rózsaszín. Lombfakadással egy időben nyílik, áprilisban. Termése mandulaszerű, 2 cm-es nagyságú. Mészkedvelő, leginkább löszön, néha homokon vagy vályogtalajon nő. Fényigényes növény. Általában löszpusztai tatárjuharos-tölgyesekben, pusztai cserjésekben, tölgyesek szélén, pusztafüves lejtőkön, bokorerdőkben, felhagyott szőlőkben, mezsgyéken telepszik meg. A mezőgazdaság térhódításával erősen visszaszorult, ma kis, izolált populációkban élő, potenciálisan veszélyeztetett, védett növényfaj.
EXTENZÍV ZÖLDTETŐ
13/28
6-8 Sedum (varjúháj) fajtából álló szőnyeg nagyszerű megoldás azonnali telepítésre, amely egyszerre sűrű zöldfelületet ad és rögtön a kész tetőkert előnyeivel szolgál.
Perzsa varázsfa
14/28
PARROTIA PERSICA
A Perzsa varázsfa igazi különlegesség, Észak-Iránból származik. Kezdetben lassan növő, 5-9 méter magas többtörzsű fává, bokorfává fejlődik. Virágai márciusban, a csupasz, levéltelen ágakon nyílnak. Kérge az alsó ágain a platánéhoz hasonlóan, foltszerűen válik le. A törzséből egész alacsonyan fejlődnek vízszintes ágai. A Perzsa varázsfa legfőbb dísze leveleinek csodálatos őszi lombszíneződése, ami az aranysárgától a skarlátvörösig terjedő árnyalatúak, valamint az idősebb korában lehámló kérge. A perzsa varázsfa az egykori Perzsia, a mai Irán északi területén, illetőleg a Kaukázus déli vidékein őshonos. Tudományos elnevezése Parrotia persica, amelyben a név második tagja, az úgynevezett faji jelző utal a növény származására. Az első tag, a nemzetségnév a német származású nagyszerű orvos, természettudós, hegymászó és felfedező, Johann Jakob Friedrich Wilhelm Parrot (1792–1841) előtt tiszteleg.
Páfrányfenyő
15/28
GINKGO BILOBA
Eredeti élőhelye Kína, külalakjával távol-keleti hangulatot idéz, megjelenése eltér a megszokott, honos díszfákétól, így a páfrányfenyő telepítésével újfajta, különleges atmoszférát teremthetünk. Magassága 20-25 méter is lehet, lombozata alul terebélyesebb, felfelé keskenyedik, levelei jellegzetesen legyező formájúak, középen szabdaltak. Ősszel, a levelei aranysárga színűvé változnak. Majdnem egyszerre hullatja el leveleit, ezért ilyenkor a fa alját vastag sárga levélszőnyeg borítja. A magyar páfrányfenyő elnevezés egyértelmű, hiszen a levelei nagyon hasonlítanak a párfányra, törzse, termése pedig pont úgy néz ki, mint a fenyőféléké. Korábban a botanikusok a tiszafafélék családjába sorolták, egészen addig, amíg Hirase japán kutató 1895-ben felfedezte, hogy a Ginkgo mozgó ivarsejtek által termékenyül meg. Ez pedig a fenyőfélékre nem, viszont a páfrányokra igencsak jellemző. Ebből következtettek arra, hogy a Ginkgo elszigetelt, önálló faj a mai növényvilágban, ez a fa rendjének egyetlen képviselője. Egyes német szerzők túlélő művészként titulálják, hiszen képes volt átvészelni a jégkorszakot.
Rézvörös fanyarka
16/28
AMELANCHIER LAMARCKII
A rézvörös fanyarka származási helye Észak-Amerika, Európa, Afrika. Az Amelanchier lamarckii (korábban Amelanchier x grandiflora) egyes feltételezések szerint az Amelanchier canadensis és a Amelanchier laevis hibridje. A lamarckii elnevezés Lamarck francia természettudósra utal, aki sok növényfaj névadója. Hazánkban mézalmácskaként is emlegetik. A nyírott, vagy nyíratlan sövénynek is alkalmas lombhullató díszcserje akár a 10 m magasságot is elérheti. Fácskává is nevelhető. Csodaszép hófehér, csillag formájú virága tavasz közepén nyílik. Ősszel bronzvörös árnyalatú lombozattal díszít. Ehető kékeslila édeskés gyümölcse nem csak nekünk, hanem a madaraknak is nagy kedvence. Termése ízletes, vitamin- és ásványi anyag tartalma magas. Gyümölcse sokféle formában tartósítható, felhasználható. Hazánk egyetlen őshonos fanyarka-faja a szirti fanyarka (Amelanchier ovalis), mely a Gerecsétől a Keszthelyi-hegységig fordul elő vadon, ahol meszes alapkőzeten, déli lejtőkön sziklai cserjéseket alkot.
Ezüst juhar
17/28
ACER SACCHARINUM
Észak-Amerika keleti részén honos, síkvidéki faj, mely nyirkos talajokat, folyópartokat kedvel. Európába először 1725-ben hozták be. A 20. századra ezen a földrészen is általánosan elterjedt. Terebélyes, oszlopos koronájú, 30 méter magas lombhullató fa. Kérge előbb szürke és sima, majd pikkelyes, hosszant repedezett. Az idősebb fákon gyakran nőnek vízhajtások. Nedvében sok a cukor. Ezüst juharnak nevezik többek között a 6-12 cm széles, öt karéjos leveleinek köszönhetően, melyek levélfonákjai ezüstös színűek. Kora tavasszal a fán apró virágok nyílnak, melyeknek színe a zöldes sárgától egészen a pirosig terjedhet. A termés V-alakú és kétszárnyú, a szárnyak egymástól különböznek, két magjuk van. Európában, Magyarországon is kedvelt, gyakran ültetett parkfa, mivel a városok szennyezett levegőjét jól tűri, gyors növekedésű és szép lombszínű.
Török mogyoró
18/28
CORYLLUS COLURNA
Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon szabályos kúp alakú, fölöttébb díszes koronája miatt parkfának már egy-két évszázada is ültették. Néhány vastag törzsű, terebélyes koronájú példánya védett. A legöregebb, a legnagyobb és a leghíresebb törökmogyoró-fák Gyöngyösön, Pécsett, Romhányban, Sajóörösön, Kajdacson, Kétegyházán, Adonyban és Miskolcon találhatók. Magassága 20 éves korában kb. 12 méter. Levele 8-12 cm-es, széles-tojásdad alakú, fűrészes szélű, fényes, mély zöld színű. A levelek késő ősszel sárgára színeződnek. A törökmogyoró sűrű ágrendszere miatt mély árnyékot ad. Ősz elején érő termései csomókban fejlődnek, mélyen rojtos kupacsú, gömbölyded terméságazatot alkotnak, ehető és ízletes csemege. Virága feltűnő, csüngő hím ivarú barkái már télen, február végén díszítik az ágait. Nőivarú fukszia-rózsaszín virágjai nagyon aprók, alig észrevehetők. A törökmogyoró a mókusok kedvenc fája. Értékes zsírsavainak, vitaminjainak és ásványi anyagainak köszönhetően kifejezetten egészséges.
Kaukázusi szárnyasdió
19/28
PTEROCARYA FRAXINIFOLIA
A kaukázusi szárnyasdió a Kaukázus, Észak-Irán és Anatólia hegyvidékein él, ahol elsősorban a folyók, vízfolyások ártéri területén alkot erdőket. Lombozatát szárnyasan összetett, világoszöld levelek alkotják, melyek ősszel sárga színben játszanak. Tavasszal nem túl látványos barkavirágzatot hoz. Termése kimondottan érdekes és dekoratív, világoszöld, hosszú füzért alkot, mely később megbarnul, és télen is díszíti a fát. Európában díszfaként 1782 óta ültetik, ekkor hozták be Perzsiából a versailles-i kastély parkjába. Azóta az egész kontinens parkjaiban, terein elterjedt. Faanyagát a bútorgyártásban kaukázusi dióként ismerik és nagyra becsülik. A közönséges dióhoz hasonlóan levele juglont tartalmaz, amit az iráni népi gyógyászatban gombaölőként, festékként, valamint halfogásra használtak.
Mezei juhar
20/28
ACER CAMPESTRE
A mezei juhar egész Európa szerte elterjedt, főleg az irtások, legelők fafaja. Zárt állásban is sűrű koronát fejleszt, kérge már fiatalkorban is cserepes, gyakran paralécesedik. Levelei karéjosak, a karéjok csúcsa és öble egyaránt tompa. Virágzata sátorozó, a kis virágok színe sárgászöld. Termése ikerlependék, a két szárny egymással 180 fokos szöget zár be. A Földközi-tenger egyes vidékein oszlop helyett telepítették, és az így ültetett fák közé húzták ki a szőlőt tartó drótokat. Jól esztergálható fájából főleg konyhai eszközöket és ültető szerszámokat készítenek.
Tó élővilága
21/28
Nemcsak a víz, de a vízben és a környékén élő, ültetett vízi, vízparti évelők is karakteres hangulatteremtők, fantasztikus színekkel gazdagítják és rendkívül látványossá teszik a tavat. Ezek biztosítják a vegyi anyagok megfelelő egyensúlyát és csökkentik az algák mennyiségét. Tóban fellelhető növények: Eriophorum angustifolium (keskenylevelű gyapjúsás ), Juncus ensifolius (kardlevelű szittyó), Lythrum salicaria ‘Robin’ (réti füzény), Nymphaea ‘Gonnere’ tavirózsa, Pontederia cordata (tömött sellővirág), Scirpoides cernuus (mocsári hibiszkusz), Typha minima ’apró gyékény’)
Juhar
22/28
ACER NEGLECTUM
Főleg az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein terjedt el. A legtöbb faja Kínában él. Fajai kis fák vagy cserjék. Keresztben átellenesen álló leveleik alakja változatos, de jellemzően tenyeresen karéjosak vagy páratlanul szárnyaltak, a levélnyéltől sugárirányban 45°-os szögeket bezárva öt karéjhoz öt ér vezet. Termésük jellegzetes repítőkészülékkel ellátott, csomókban vagy fürtökben álló ikerlependék. A juhar egyik legfontosabb felhasználási területe a hangszergyártás. A hegedűk hátlapja és nyakrésze készül juharból. A göcsmentes juharból készítenek fuvolát, és felhasználják a juhart fagott-, szájharmonika- és orgonakészítéshez is. – A juhar értékes faanyag a faszobrászatban és a fatömegcikkgyártásban (dobozok, sakktábla, tányérok, gyertyatarlók, fakanalak, faedények stb.), korábban fontos fafaj volt a juhar az öntőminta készítésében is.
Tövises lepényfa
23/28
GLEDITSIA TRIACANTHOS F. INERMIS
Észak-Amerikából származik, főleg a Mississippi torkolatvidékéről, kedveli a nyirkos élőhelyeket. Keskeny boltozatos vagy terebélyes, felső részén erősen elágazó koronájú lombhullató fa. 10-25 m magasra növő fa. Levelei egy vagy kétszeresen párosan szárnyasan összetett. Porzós virágzata hosszú, lelógó sárga fürtvirágzat. Termése 25-30 cm hosszú, sötétbarna, általában csavarodó hüvelytermés, mely 20-30 db világosabb barna vagy fakózöld, fényes, ovális magot tartalmaz. A termés gyakran télen is a fán marad. Tövises változatát régebben az Alföldön sűrű sövénynek telepítették (metszéssel alakítható), tövistelen változatát (var. inermis) parkfaként ültetik. Fája kiváló tűzifa, régen a faszenes vasalókba használták.
Tűzvörös juhar
24/28
ACER GINNALA
A tűzvörös juhar hazája Kelet-Ázsia. Az akár 5-8 méter magas, többnyire többtörzsű bokorfa ellaposodó koronával rendelkezik, mely az élénk őszi lombszíne miatt kedvelt. Levelei háromkaréjosak. A hím és női virágok ugyanazon növényen jelennek meg. Fehér virágjai áprilisban nyílnak a hajtások végén. Intenzív lilásvörös őszi lombszíne miatt nagy díszítőértékű és igen kedvelt díszfa.
Kocsányos tölgy
25/28
QUERCUS ROBUR
A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike, a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Gyökérzete mélyre hatoló karógyökér. Kérge fiatalon sima, majd idős korban hosszant repedezett, vastag. Leveleinek alakja visszás tojásdad, 4-6 karéj található rajta. A levélnyél nagyon apró, a levél válla cimpás. Termése hosszú kocsányon lóg, a makk talpa lapos, gyakran a talpára is állítható. A frissen hullott makk felülete fényes, olajsávos.
Fája kettős színű, keskeny szíjácsú, értékes alapanyaga a nyílászárók, hordók, parketták készítésének. Kérgének kivonata csersavtartalma miatt nagyon erős összehúzószer, és hámképző sav. Kozmetikai készítményekben is főként emiatt használják.
Díszalma
26/28
Malus ‘Evereste’
Az alma vagy almafa (Malus) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Körülbelül 55 faj tartozik ide, melyek többsége Ázsiában, kisebb része Európában és Észak-Amerikában honos. Termetre kisebb fák vagy nagyobb méretű bokrok. Fajtáit elsősorban virágjuk, őszi lombszíneződésük, díszítő vagy ehető termésük miatt ültetjük. Ellenállóbbak és kevésbé igényesek, mint a gyümölcsfák.
Bugás csörgőfa
27/28
KOELREUTERIA PANICULATA
A bugás csörgőfa vagy egyszerűen csörgőfa a szappanfavirágúak rendjébe, a szappanfafélék családjába tartozó fás szárú, lombhullató növényfaj. Kelet-Ázsiában, Kína és Korea területén őshonos, Európába a 16. században török közvetítéssel került. A nyár második felében virágzik, az apró, illatos sárga, négyszirmú virágok látványos végálló bugavirágzatot alkotnak. Hímnős virágait méhek porozzák. Három élű toktermése 3–6 cm hosszú, 2–4 cm széles, felfújt hólyagra emlékeztet. Színe éretlenül zöld, éretten narancssárgás, ősszel sötétbarna. Egész télen díszíti a fát. A termés sötétbarna vagy fekete, 5–8 mm átmérőjű magokat tartalmaz, melyek sütve ehetők, de fogyasztásuk nem terjedt el.
Örökzöld puszpáng
28/28
BUXUS SEMPERVIVENS
A puszpáng Délnyugat-Ázsiától, Észak-Afrikán át Dél-Európáig honos. Európa más részein is előfordul olyan helyeken, ahol a termesztett növények kivadultak.
Szinte senkinek sem kell bemutatni, a kertek, valamint a parkok közkedvelt jól metszhető örökzöld cserjéje. Jól alakítható, ezért a barokk idején, a tiszafához hasonlóan előszeretettel használták a mértani kertekben formára nyírva. Az alapfaj nyírás nélkül 2-3, legfeljebb 6–8 méter magasra növő, tömött bokor vagy kis fa. Fényes bőrnemű, átellenesen álló, 1–3 cm hosszú, elliptikus vagy hosszúkás tojás alakú levelei felül fényes sötétzöldek, alul világos sárgászöldek, a szélük visszahajlik. Kis, sárga virágjai illatosak. Az európai faanyagok közül a puszpáng a legnagyobb sűrűségű (0,97 g/cm³) és legkeményebb. Finom, homogén szerkezete miatt ősidők óta nagy becsben tartják. Felhasználhatóságát kis méretei határolják be, mivel nem nevel vastag vagy hosszú törzset.
