Észak-Amerika keleti részén honos, síkvidéki faj, mely nyirkos talajokat, folyópartokat kedvel. Európába először 1725-ben hozták be. A 20. századra ezen a földrészen is általánosan elterjedt. Terebélyes, oszlopos koronájú, 30 méter magas lombhullató fa. Kérge előbb szürke és sima, majd pikkelyes, hosszant repedezett. Az idősebb fákon gyakran nőnek vízhajtások. Nedvében sok a cukor. Ezüst juharnak nevezik többek között a 6-12 cm széles, öt karéjos leveleinek köszönhetően, melyek levélfonákjai ezüstös színűek. Kora tavasszal a fán apró virágok nyílnak, melyeknek színe a zöldes sárgától egészen a pirosig terjedhet. A termés V-alakú és kétszárnyú, a szárnyak egymástól különböznek, két magjuk van. Európában, Magyarországon is kedvelt, gyakran ültetett parkfa, mivel a városok szennyezett levegőjét jól tűri, gyors növekedésű és szép lombszínű.