A magas kőris a legészakibb és legdélibb részek kivételével egész Európában megtalálható, előfordul Kis-Ázsia északi részein és a Kaukázusban is. Magyarországon a középhegységek és a dunántúli dombvidékek erdőiben általánosan elterjedt fa. 20–40 méter magasságot is elérő, magas termetű, boltozatos koronájú lombhullató fa. Páratlanul szárnyasan összetett leveleinek hossza elérheti a 30 cm-t, keskeny tojásdad vagy lándzsás, ülő vagy nagyon rövid nyelű, sötétzöld levélkéi 10 cm hosszúak és 3 cm szélesek is lehetnek. Apró, sziromtalan virágjai bugavirágzatot alkotnak, portokjuk bíbor színű. Éretten világosbarna, átlagosan 4 cm hosszú lependék terméseinek töve kissé lekerekített, csúcsuk rendszerint kicsípett. A kőris, csakúgy, mint a fagyal, az olíva és az orgona, az „olajfafélék” növénycsaládjába tartozik. Az európai irodalomban gyakran fellelhetők a kőrisfára való hivatkozások, mivel a görögök és rómaiak kemény fájukból lándzsát készítettek, a rómaiak mezőgazdasági szerszámok készítésére is felhasználták.