"Tanítani szeretnénk..."

Szerző: Benyák Zoltan
Kategória: Interjúk Közzétéve: Wednesday, 10 February 2016 11:05

Négy év alatt negyedik helyszínt próbálja ki a Budapesti Halfesztivál. No, nem azért, mert mindenünnen menekülniük kellett volna, hanem mert minden helyszínt – minden képzeletet felülmúló gyorsasággal – egy év alatt kinőttek. Idén, február 12-14. között már a Millenárison parkját népesítik be, remélve, itt hosszabb távon lehorgonyozhatnak. Interjú Necz Istvánnal, a Budapesti Halfesztivál ötletgazdájával és szervezőjével.

Necz István - a Budapesti Halfesztivál ötletgazdája és szervezője.

A 4. Halfesztivál sajtótájékoztatóján a hely meglehetősen szűkösnek bizonyult, az érdeklődők szám messze felülmúlta a hely befogadó képességét. Minek tudható be ez a fokozott sajtóérdeklődés?

Négy évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a fesztivált szervezést, igazából senki nem hitt benne. Egyrészt a februári időponton akadtak fenn sokan, hiszen a magyar halfogyasztás igazából az ünnepekhez kötődik. Az volt az elképzelésem, hogy tudatosan egy olyan időpontot kell választani, amikor nem feltétlenül az jut az emberek eszébe, hogy halat egyenek. Az időpontválasztás mellett a tematika is újszerű volt, hiszen négy évvel ezelőtt – legalábbis Budapesten – a halas éttermekhez hasonlóan a halas rendezvények is gyerekcipőben jártak. Azóta nagyot változott a kép, és bár országos viszonylatban valóban sereghajtók vagyunk az egy főre jutó éves halfogyasztás tekintetében, Baján ez a mutató a legmagasabb Európában. Tehát népszerűsíteni is igyekeztünk a halfogyasztást a fesztivállal, de mindemellett a fesztiválok fesztiválját csináltuk meg, hiszen meghívtunk több nyári halas fesztivált, így a bajait, a balatonit és a szegedi tiszait is, legyen vendégünk, mutassa be Budapesten értékeit. Mindemellett igyekszünk egyéb magyar halas ételeket és külföldi vendégeket is felvonultatni.

Nagyon boldoggá tett bennünket, hogy minden évben újabb és nagyobb, tágasabb helyszínre kellett költöznünk, mert kinőttük azokat. Ezért hoztunk egy olyan döntést, hogy a Millenárisra hozzuk az eseményt, s kicsit magasabbra helyezzük a lécet: belépőssé tesszük a rendezvényt, de több, színvonalat emelő szolgáltatást is beépítettünk ennek ellentételezéseként.

Honnan jött az ötlet, miért épp halfesztivált kezdtetek szervezni? Személyes vonzalom, piaci rés vagy esetleg a fesztivál egyedisége volt a legfőbb motiváció?

El kell mondanom, hogy eddig egyetlen Budapesti Halfesztivál sem volt rentábilis, talán majd az idén ki tudjuk hozni nullára. Sokkal inkább kiskori szerelemről beszélhetünk. Három éves korom óta horgászom, emellett Franciaországban nőttem fel, s ott egészen kis korom óta a hal szerves részét képezte az étkezésemnek. Azóta is hetente ötször-hatszor fogyasztok halat. Szerettem volna ezt a szerelmet megismertetni másokkal is, így tulajdonképpen egy öröm-rendezvénynek indult, de kinőtte magát. Mindeddig teljesen önerőből valósítottuk meg, semmilyen támogatást nem kaptunk.

Az időpontválasztás, egy februári kültéri rendezvény lebonyolítása nem hordoz-e önmagában nagyobb kockázatot, mint előnyt?

A fesztiválszervezés mindig kockázatos, hisz nyáron is eshet az eső, ugyanakkor eddig mindig jó időt fogtunk ki. Nyáron ugyanakkor nem érdemes halfesztivált szervezni, mert a nyár a zenei fesztiváloké. Február az a hónap, amikor a legtöbb külföldi tartózkodik itt, Budapesten, a magyarok már hazajöttek a síelésből, tehát ekkor a legnépesebb Budapest. Pangó időszak ugyanakkor a halászat számára, így lehetőséget adunk a kereskedőknek is, hogy értékesítésüket növeljék. Így összességében a legjobb választásnak tűnt a február.

Mi a fesztivál célkitűzése a gasztronómia oldaláról? Hogyan egyensúlyoz a hagyományos és a modern halételek között, mennyire kíván fúziós, közvetítő, netán újító lenni, és hogyan fér meg a képben egy olyan vendég ország, mint Mexikó?

A mi fesztiválunk nem csupán a gasztronómia terén kiműveltekhez kíván szólni, hanem a széles közönséghez. Talán nem túlzás azt mondani: tanítani szeretnénk. Szeretnénk változatlanul minél több ember számára vonzóvá tenni a halételeket. Számos külföldi halételt – Mexikótól Japánig és Thaiföldig – felvonultatunk, hogy a gourméknak kedvében járjunk, ugyanígy több neves halétterem is kivonul, mint a Belvárosi Halpiac vagy az Oceans 21, akik a luxust fogják képviselni. De emellett ahhoz a Mariska nénihez is szólni akarunk, aki nem tud Szegedre elmenni, hogy megkóstolja az ottani halászlét, és ugyanígy ahhoz a fiatal sráchoz is szeretnénk szólni, akinek eddig semmi köze nem volt a gasztronómiához. Több olyan érdekességgel is előállunk a halak szerelmesei számára, amely a halak egy-egy részét kínálja speciálisan elkészítve, mint pl. a harcsagyomor vagy a harcsapacal. Kapunk is ezért bírálatokat, mondván, túl színes a kínálatunk. Én viszont azt gondolom, ha széles réteghez kívánunk szólni, ez elengedhetetlen.

Ezt a széleskörű nyitottságot segíti árpolitikánk is, hiszen az első napon a nyugdíjasok és diákok 50%-os kedvezménnyel jöhetnek be, és készülünk – már szokásosan – az első napon egy 50%-os akcióval, pluszban forraltbort is adunk a belépőknek. Így lett az első napunk a „Torkos Péntek”.

A széles közönséghez szólás kitűnik a zenei programok változatosságából is. Nem félő, hogy aki túl sok mindenkihez akar eljutni, az végül – az „aki sokat markol, keveset fog” mondás igazát tekintve – senkihez sem jut el? Lehet egyáltalán szűkíteni ezt a kínálatot?

Négy-öt évvel ezelőtt még jellemző volt Magyarországon a gasztronómiai sznobizmus. Mára ez sokat változott, a gasztronómia iránti érdeklődés oldottabbá vált, nem feltétlenül csak a puccos éttermekbe szeretnek járni az emberek, hanem sokkal inkább a laza, kötetlen helyekre. Szeretné mindenki egyszerűen jól érezni magát. A Budapesti Halfesztivál felvette az itteni romkocsmák hangulatát, ahol minden kor- és társadalmi osztály megjelenhet, ahol igenis jó üzleti kapcsolatok köttetnek, s nem arról szólnak, hogy ki milyen karórát vesz magára, vagy ki milyen autóval érkezik. A budapesti Halfesztivál nem szeretne sznob lenni – ugyanúgy szólunk a gazdagabbakhoz, mint a szegényebbekhez. Ezért hozunk el többféle stílusban számos előadót, hogy minél szélesebb közönség szórakozását kielégíthessük.

Manapság az ételek fel sem kínálhatók tudatos italajánlás nélkül. A fesztivál hogyan viszonyul ehhez a trendhez? Van a halételeknek kiemelt italpárosítása?

Ha már február, adja magát, hogy forraltbort kínáljunk. Ebben a villányi Polgár Pincészet segít bennünket, akik nagyon jó „alapanyagból” készítenek majd több, mint ezer literes üstjükben kiváló melegítőitalt, ami a rendezvény egyik védjegye. Ha klasszikus étel-ital párosításban gondolkodunk, nagyon fontosnak tartottuk, hogy jó magyar borokat és pálinkákat kínáljunk fel, így több pálinkaház is képviselteti magát, mint a Gyulai Pálinkaház, a Panyolai, vagy a Csalló. Lesznek orosz ételeink hozzájuk hagyományos orosz vodkákkal, vagy a vietnámi ételek mellé rizspárlat, és vendégországunk, Mexikó esetében természetesen tequila is lesz az ételek mellé.

Nem csupán az idei évben, inkább hosszabb távban gondolkodva, mivel lennének elégedettek a fesztivál kapcsán?

Elsősorban azzal, ha segíteni tudnánk a hazai halfogyasztás növekedését. Célkitűzésünket – bár igen távlatosan gondolkodva, és viccesen, de – legjobban Karcsi bácsi foglalja össze a Tropikáriumból: „Egyen mindenki annyi halat, mint egy cápa!”.