Jules Verne, a NASA-előfutár

Kategória: Cikkek Közzétéve: Saturday, 13 February 2016 17:35

 A Hold az emberre ősidők óta felmérhetetlen hatást gyakorolt, számos ponton és dologban befolyásolta gondolkodását, életét. A technikai fejlődés 19. századi előre haladtával azonban a Hold már nem csupán misztikus képzetek, matematikai számítások és csillagászati megfigyelések miatt vált érdekessé, hanem mint a „hódítás”, a „gyarmatosítás” leginkább inspiráló, kihívást jelentő célterülete.

 

A vágy beteljesülésre 1969. július 20-ig kellett várni, amikoris az Apollo11 legénysége sokak képzeletét valósággá változtatta. Szerepet játszott ebben a sikerben a nagyhatalmak közötti technológiai verseny, a hadászat célkitűzései és még számos dolog, de leginkább az évszázados vágy: a Hold elérése.

A célhoz vezető úton több korai rakétatervező merített ihletet Jules Verne népszerű tudományos fantasztikus írásaiból. Az 1865-ben megjelent Utazás a Holdba című regényében három férfi egy Columbiad nevű, ágyúhoz hasonló szerkezetből kilőtt járművel szeretett volna eljutni a Holdra. Verne regénye majdnem száz évvel a holdra szállás előtt keletkezett, az abban leírtak mégis mintha megjósolták volna a jövőt: nem csak a küldetés terve hasonlít feltűnően a NASA Apollo-programjának lépéseire, de a kilövés helye, a legénységet szállító utaskabin és az út időtartama is nagyon közel jár a valósághoz.

Például az Apollo-program tervezőihez hasonlóan Verne is úgy gondolta, a legjobb az, ha akkor indítják el a csapatot, mikor a Hold a lehető legközelebb van a Földhöz. Fontos volt Vernénél és a valóságban is, hogy lehetőleg az Egyenlítőhöz minél közelebb történjen a kilövés, hiszen így profitálhattak a Föld forgásából a legjobban. Ennek helyét Verne Florida atlanti-óceáni partjára helyezte, alig kétszáz kilométerre a NASA tényleges kilövési helyétől, a Canaveral-foktól.

Nem csak a indulás helye, az utazáshoz használt utazófülke is nagyon hasonló az Apollo-programban használt rakétákhoz. A regénybeli tervezők a mai mérnökökhöz hasonlóan aliminumot használnak, holott az akkoriban egy kevésbé elfogadott és nagyon drága anyagnak számított. Az utasfülkébe élelmen és vizen kívül egy oxigénfejlesztő készüléket is elhelyeztek, ami a mai rakétákban is megtalálható. Nem elhanyagolandó hasonlóság, hogy Verne regényének és az Apollo 11 utasainak a száma is megegyezik: mindkét esetben hárman vágtak neki az űrbéli kalandnak.

A repülés időtartama a regény szerint 97 óra, míg az Apollo 11 1969. július 16-i és július 20-i  landolása között 102 óra 46 perc telt el, ami épphogy csupán hat órával több az elképzelt időnél.

A regény ott fejeződik be, hogy úgy tűnik, a legénység Hold körüli pályán ragad, az 1869-ben megjelent folytatás, az Utazás a Hold körül viszont visszahozza a csapatot, mely a Csendes-óceánban landol. Épp száz évvel később az Apollo-11 legénysége a Verne által megadott helyhez közel csobbant.

A Millenárison, március 15-ig tartó Gateway to Space kiállításon látható a regény egyik illusztrációja, a Hold felé haladó, Columbiadból kilőtt jármű makettje.